Számomra Olaszország már régóta a plátói szerelem megtestesítője. Ha valaki ült már velem egy asztalnál olasz étteremben, tudja, felnőtt filmek színésznőit megszégyenítő hangokkal dicsérem a szakács munkáját. Egy pénteki görbe estén meg is fogalmazódott, az azóta szálló igévé lett mondat: "Ettől a pizzától én gyereket akarok!"

Gyerekkoromat szövetporban tartósítva töltöttem, így az olasz szövetek tapintása már az ujjlenyomatomban is látszik.

Sminkesként pedig... nincs az a jámbor, türelmes ember, aki végig tudná hallgatni a végeláthatatlan eposzokat, amiket az olasz kozmetikumok dicsőítésére szoktam írni.

A mi szerelmünk, Olaszországgal, sajnos eddig vívódó távkapcsolatként működött, és valljuk be, egyikünk sem volt biztos abban, hogy az első randink alkalmával is megmarad a szikra...

Aztán a munka, mi más, végre összehozott minket és megtörtént a leginspirálóbb dolog az életemben..

Íme 3 ok, amiért NEKED is szerelmet kellene vallanod nekik:

#1 Az olasz nők nem hordják, nem is diktálják, egyszerűen kikapják a szekrényükből a divatot

72 óra leforgása alatt egyetlen olyan nőt sem láttam, aki akár a sarki boltba ne csinosan felöltözve ugrott volna le parmezán sajtért. 

Az olasz nők nem félnek a színektől és a mintáktól és tudják is viselni. Míg itthon egy 30-as nő már azon agonizálna, jaj az ő korában ilyet már nem lehet felvenni, addig egy olasz 60 éves hölgy még mindig piros ruhában iszogatja a prosecco-ját valamelyik étterem teraszán. 

Ameddig a külföldiek nagy része ékszerek és hatalmas táskák súlya alatt roskadozott, addig az olasz lányok csupán pár kiegészítőt viseltek. Arról nem is beszélve, hogy az életüket nem egy OBag replika pántjai közé próbálták belesűríteni. 

Nagyon kevés emberen láttam magassarkú cipőt, de macskaköveken nem is egyszerű közlekedni velük. Mindenki egyszerűen, de csinosan öltözködött. Nem éreztem úgy magam, mint Budapesten, ahol mindenki mindent magára aggat, amit csak lehet.

Ki ne felejtsük a bő nadrágokat.. Hölgyeim, kérem mondjunk közösen búcsút a csőfarmerjainknak és üdvözöljük együtt a bő nadrágok reneszánszát! ( 5 év múlva annál előbb térhetünk vissza hőn szeretett szűk nacijainkhoz...)

A napom fénypontja volt, amikor egy 70 év körüli néni virágmintás színes szoknyában ugrott fel a robogójára. Ők tudják mi a dörgés :D

#2 Mindenki sminkeli magát

Sminkesként természetesen a Sephora volt az utam fénypontja és nem hagyhattam ki, hogy az eladók idegeire menve megtudjam, hogyan sminkelik maguk a nők.

Első válasz: Hát mivel?? PUPA-val!! (Itt váltunk rögtön legjobb barátnőkké. Nem titok, nem sokkal korábban még én is a PUPA családjába tartoztam itthon. )

Az amerikai beauty guruk impulzusai náluk is érződnek ugyan, de a forróság miatt nagyon ritkán viselnek erős szemsminket, inkább a tusvonal szempillaspirál hívei. Viszont imádják az élénk rúzsokat! :) Az olasz nők kedvenc árnyalata a korall piros, és nem igazán kedvelik a vad pink színeket. A spanyol hatásnak hála, a narancsos árnyalatok is egyre népszerűbbek.

Na de a teszterek... Az utolsó világvégi 100 Ft-os drogériában nem néznek ki úgy a teszterek, mint az olasz üzletekben.. Hölgyeim, ezen változtatniuk kell! 

#3 A kisugárzásuk tényleg olyan, mint amilyennek mindenki leírta már előttem

Nem is pazarolnám erre a drága betűket. Az olasz nők egy olyan velük született igazi, nőies aurával rendelkeznek, hogy nem csodálom, minden férfi a lábaik előtt hever.

+1. .. ilyen dögös pasikat nevelnek, azokból a csillogó szemű kisfiúkból..